A szilveszteri posztban már szerepelt, de mint ahogy a céklás brownie, ez is megérdemel egy külön posztot. Már akkor tudtam, hogy sokszor el fogom készíteni. Szeretem, mert nincs benne liszt, mert a zabpehely miatt este is el lehet rágcsálni belőle néhány kockát, mert laktat, mert mindenféle édes és sós kencével finom. Egy adag nekem kb. három napig elég, kenyér helyett eszem tulajdonképpen, a reggeli kávéhoz, vagy vacsorára valamilyen krémmel. Azoknak ajánlom főként, akiknek vigyázniuk kell a vonalaikra, vagy akik nagyon szeretik a zabpelyhet, de szerintem gyerekeknek is kiváló rágcsálnivaló, tudjuk, hogy rostdús, vitamindús rágcsálnivalót adtunk ezzel a kezükbe. 110 darab kicsi keksz lesz ebből az adagból. A kalóriaértéke egy db. kekszre számítva nem túl jó (a kókuszolaj dobja meg): 17 kcal, viszont a széndhidráttartalma szuper: egy keksz 1,7 g szénhidrátot tartalmaz.
Hozzávalók:
150 g apró szemű zabpehely
150 g nagy szemű zabpehely
80 ml kókuszolaj (nála olíva)
egy maréknyi magkeverék (nálam: mák, napraforgómag, szezámmag és lenmag, kb. egy-egy evk.)
annyi forró víz, amennyivel kemény lesz a tészta (nála kb. 150 ml, én sajnos nem néztem)
só, és kb. 3-5 tekerésnyi bors (ez utóbbi elhagyható)
kb. 1 evk teljes kiőrlésű liszt
A száraz anyagokat egy tálba mértem, a közepére öntöttem a felolvasztott kókuszolajat és gyorsan öntöttem hozzá forró vizet, miközben a robotgép spiráljával kevertem. Az elején úgy nézet ki, hogy nem áll össze, de mikor elég nedvesnek láttam a keveréket, hagytam kicsit pihenni és az apró szemű zabpehely szépen "felolvadt" és összefogta a masszát. Kb. 10 perc pihenés után a felét gömb formában egy sütőpapírra tettem és kicsit meglisztezve (teljes kiőrlésű liszttel) a tetejét, kinyújtottam kb. 0,5 cm vastagra. Minél vékonyabbra nyújtjuk, annál ropogósabb lesz a keksz. Most kekszszaggatóval szaggattam ki és sütőpapíros tepsire rakosgattam. De akinek egyszerűbb, más módszert is alkalmazhat.
