A mi karácsonyunk

Mivel ennek a blognak családtájékoztató szerepe is van, és kicsit emléktárhely funkciója is, ezért megörökítem képekben is a karácsonyunkat, bár nem volt valami fényes. 

Kezdődött azzal, hogy a karácsonyi héten szerdán, Áron hányni kezdett délután, amin sikerült másnapig úrrá lenni, így nem lett kórház a dologból. Természetesen sokat kellett foglalkozni vele, nagyon nyűgös, mikor beteg. Sokmindenre nem futotta az időből. 

Karácsony napjára viszont nekem és Farkasapának forgott a gyomrunk, így nem sok kedvünk volt a vacsorához. A sütőtökrém leves túl sűrű lett, a fiuk egyáltalán nem akartak enni belőle, viszont a rakott káposzta finom lett, bárcsak több étvágyam lett volna. Desszertet nem is készítettem, csak megromlott volna, így egy mézes sütin kívül más nem volt. Ettől viszont szörnyű rosszkedvem lett. Egyetlen vigaszom, hogy az ajándékoknak örültek a fiuk, lelkesek voltak és estig játszottak. Ahogy látszik, Farkasapa is alig várta, hogy odaadjuk a fiuknak a szuper kis Bruder járgányokat, ő is sokáig tologatta őket, már amikor a srácok megengedték neki. Ő is örült az ajándékának, egy Hobó lemeznek, én is nagyon az enyémnek, egy szakácskönyvnek. 

Másnap a húgomékhoz mentünk volna és ott találkoztunk volna anyukámmal is, de a háttérben leselkedő hányós vírus miatt nem mehettünk. Persze a gyerekek nagyon csalódottak voltak 

Másnap a nagyszülőkhöz mentünk volna, de reggel bekopogott a szomszéd, hogy úgy látja, folyik a benzin a tankunkból. Sajnos nem látta rosszul, tényleg kilyukadt a tankunk, így a nagyszülős program is ugrott. Majdnem. Mentő ötletként felhívtuk egy barátunkat, aki kölcsönadta egy autóját, így mégis eljutottunk Csepelre.

Jó is, hogy elkértük a kocsit, mert még aznap este Ábel hányni kezdett, amit reggelig abba sem hagyott. Miután egész éjjel ébren voltunk, hajnalban mentőt hívtunk és bementünk a fehérvári kórházba. Már rutinosan pakoltam, magamnak is ruhát, papucsot, a gyereknek játékokat. Nagyon elesett volt és lázas is már reggelre, így estig benn is tartottak. Két infúzió után, mivel már ivott Ábel, hazaengedtek. Nagyon hálás voltam Istennek, hogy ennyivel megúsztuk. Ha nem lett volna kölcsön autón, asszem átkerültünk volna a fertőzőre. 

Szilveszterre nem tervezünk semmit. A fiuk elmentek 31-én a közlekedési múzeumba, én meg takarítok, és blogolok, végre. Nem is vágyom másra, a bulizást meghagyom azoknak, akik szinglik, nincs gyerekük, és határtalan a jókedvük. 

Hópehely az ablakra

Ahogy mindennel, ezzel is jól elcsúsztam. Szerettem volna még karácsony előtt feltenni, de nem tudtam befejezni. Azért, míg tart a tél szépen mutat az ablakon. Nagyon egyszerű elkészíteni, egy óra alatt megvan (nekem sajnos annyim se volt rá egyben).

 Így néz a ki a végeredmény az ablakon, este.

 Egy A4-es lapot behajtunk a képen látható módon, majd a téglalap részt a végéről levágjuk, hogy egy négyzetünk maradjon félbehajtva. A sarkok illeszkedjenek pontosan.

 A félbehajtott lapot még egyszer félbehajtjuk.

 A hosszanti oldalával párhuzamosan 5 helyen, egymástól egyenlő távolságra bevágjuk, hogy kb 1 cm maradjon a tetején.

 Így néz ki utána kinyitva.

 A közepétől indulva, a kis négyzet két sarkát összeragasztjuk, jól működő papírragasztóval.

 Majd megfordítjuk és a másik oldalon a következő két sarkot is összeragasztjuk.

 Így folytatjuk, amíg minden sarkot össze nem ragasztottunk, mindig a másik oldalon folytatva.

Így kell kinéznie a végeredménynek. A végeket és az oldalakat egymáshoz ragasztjuk, és hat ilyen darabból áll egy nagy hópehely.

Ilyen lett összeragasztva. Remélem jól követhető a leírás. Szerintem mutatós darab, főleg, ha a ráfordított anyagköltséget és időt is figyelembe vesszük. Lehet csillámmal is díszíteni, én örültem, hogy végre készen lett. Farkasapa meg is jegyezte, hogy nem kapkodtam el. :)

Csokis lisztmentes puszedli (gluténmentes)

Megint a régi újságok átnézéséből nyertem ezt a finom és praktikus kis süteményreceptet. Mivel egyáltalán nem kell bele liszt, szerintem akár diétásnak is minősülhet (főleg, ha cukor helyett fruktózt és édesítőt használunk). Már kétszer elkészítettem, és mindkétszer nagy sikere volt, nem csak Ábelnél, még úgy is, hogy az első adag olyan lett, mint a fasírt (külsőre), mert elspóroltam a porcukorba forgatást és túl nagy tűzön sütöttem, így nem is nőttek meg. Akkor el is neveztük fasírtsütinek, úgyhogy a családban ez a "beceneve". 

Hozzávalók:
10 dkg dió
10 dkg étcsoki (Tibi)
3 tojás sárgája
25 dkg kókuszreszelék
4 tojás fehérje
20 dkg cukor
1 kk fajéj
Vaníliás porcukor  a forgatáshoz.

A csokit megolvasztom, a diót megdarálom. A tojás sárgáját kikeverem a csokival és cukor felével, majd beleöntöm a kókuszt és a diót. A fehérjéket közben pici sóval és a cukor felével  és a fajéjjal felverem. A csokis masszához keverem óvatosan, míg egynemű lesz. Egy órára hűtőbe teszem a masszát. Utána a sütőt előmelegítem 160 fokra, és a masszából apró golyókat formázok, kb. dió nagyságúakat és az előre vaníliaporral összekevert porcukorba forgatom, hogy minden részét érje. Sütőpapíros tepsire rakosgatom és lassú tűznél sütöm. A teteje megrepedezik belül nagyon finom puha lesz. Érdemes kipróbálni nem gluténmentesen táplálkozóknak is!

Mogyorós mézeskalács keksz

Egy buliba készítettem ezt az egészséges kis kekszet, amit, ünnepi buli lévén, karácsonyira hangoltam. 

Hozzávalók:

20 dkg vaj vagy margarin
16 dkg lágy zabpehely
16 dkg rétesliszt
8 dkg finomliszt
1 tojás
15 dkg nádcukor
1-2 kk mézeskalács fűszer (Ezeregy fűszerbolt - Mammut)
10 dkg mogyoró töltelék (ez egy előre ízesített töltelék, Aldis, amit krémként lehet kikeverni, én most szárazon használtam. Figyelni kell, mert ebben eleve van cukor, nehogy túl édes legyen végül a sütemény)
1/2 tk szódabikarbóna
1,5-2 tk sütőpor

A vajat kikavartam a cukorral és a tojással, beletettem a fűszert is. A száraz anyagokat összekevertem (lisztek, zabpehely, szódabikarbóna, sütőpor) és a vajas masszához adtam. Egyneművé keverem. Elég lágy lett a massza, mert kicsit megmelegedett a sok gyúrástól, Fóliára tettem és kb. 4 cm átmérőjű rudat formáztam belőle Ezt mélyhűtőbe tettem úgy egy órára. Utána kivettem, 0,,5 cm-re felszeleteltem és sütőpapíros tepsire rakosgattam egymástól picit távolabb és 180 fokon rövid ideig sütöttem (kb. 15-20 perc, figyelni kell, ne égjen meg).
Amikor kihűlt csokival megdíszítettem (étcsoki +olaj felolvaszt és akár kiskanállal, akár habtölcsérrel díszíthetjük).

Nagyon finom kis kekszek lettek. A mézeskalács íz csak finoman érződik, és nagyon ropogósak. Igazi rágcsálós falatok. Hamar el is fogyott.

Marcipános fahéjas kalácskák

Vendégünk volt vasárnap, ezért készítettem ezt a kicsit bonyolultabb süteményt. Mivel a vendégünk laktózérzékeny, ezért vízzel, Liga margarinnal készítettem a kelt tésztát, de az eredeti receptben tejjel és vajjal gyúrt tészta szerepel. Így is finom lett, de legközelebb még több marcipánt fogok használni, nekem kevés volt.

Nagyon finom sütemény lett. A reggeli kávéhoz is finom volt még, bár azért frissen, langyosan a legjobb. A kardamom és fajéj miatt akár lehet karácsonyinak is titulálni.

Hozzávalók:
2,5 dcl tej (nálam most víz)
1/2 friss élesztő
7,5 dkg vaj vagy margarin (nálam most Liga)
5 dkg cukor
csipet citromos só
1 kk őrölt kardamom
35 dkg liszt

Töltelék:
10 dkg margarin (nálam Liga)
20 dkg marcipán
1 kk őrölt fahéj
2 kanál cukor

Tetejére egy tojás elhabarva

A recept elég faramuci volt, úgyhogy én a tapasztalataim alapján készítettem egy kelt tésztát a fent megadott hozzávalókból. Egy óra kelesztés után kinyújtottam és a sütőt előmelegítettem 200 fokra. Míg a tészta kelt a marcipánt megreszeltem és összekevertem a margarinnal, fahéjjal, cukorral, szép simára. A tésztát téglalap alakúra nyújtottam, rákentem a tölteléket az egyik felére kicsit vastagabban és az üres oldalt ráhajottam. Kb. 1,5 cm-s csíkokat vágtam belőle és összetekertem kedvem szerint, úgy hogy a két vége összeérjen és össze is  tapasztottam. Megkentem tojással a tetejét, a tepsiben még hagytam fél órácskát kelni, majd sütöttem, míg megpirultak. Egy picit kifolyik a töltelék, de ez nem nagy baj.

Mandulás gluténmentes puszedli

Az Ezerfűszer fűszerboltban, a Mammut mellett (a piactéren, oldalt a legalsó sziten húzódik meg) vettem egy csomag mézeskalács fűszerkeveréket, aminek nagyon megtetszett az illata. Általában nem szeretem az előre összekevert fűszereket, de ezzel kivételt tettem és nem csalódtam, nagyon-nagyon finom lett vele a sütemény.
Karácsonyi ráhangolódásként sütöttem Ábelnek, de ahogy az szokott lenni, mindenkinek nagyon ízlett.

Hozzávalók:
200 g mandula (Aldis őrölt)
1 tojás
80 g Liga margarin
10 csepp Stevia Fluid
2 evk méz
1 púpos kk mézeskalács fűszer
100 g Tibi tejcsoki
1 evk gluténmentes liszt
1 csipet sütőpor

Akkor jöjjön a recept.
A csokit a margarinnal és a mézzel összemelegítem. A tojást habosra keverem a Steviával és a fűszerekkel, majd beleöntöm a felolvasztott csokis keveréket. Elkavarom. Beleszórom a mandulát, lisztet és sütőport. Egy órára hűtőbe teszem, majd golyókat formázok, kicsit ellapítom és sütőpapíros tepsire rakosgatom. Egy szem mandulát nyomok a közepébe és 15-20 perc alatt, 180 fokon megsütöm. Pihe-puha nagyon ízletes sütemény lesz. Természetesen működik másik liszttel is, de úgy is, hogy kevesebb mandula és több liszt kerüljön bele. Másféle csokit is lehet használni, de ez gluténmentes. A Stevia egyáltalán nem érzik, mert a fűszerek nagyon karakteresek, ezért bátran használhatjuk benne.

Játékok - gyűjtemény

Az újságpapírból hajtogatható kard ötletét innen vettem. Iratkozzatok fel a hírlevélre, mert hetente nagyon sok hasznos linket kaphattok. Én már többször, a fiuk körében sikerrel alkalmaztam az ötleteit. 

Ez az újságpapírból hajtogatott fakard sok örömet szerzett Ábelnek. Ő nem volt pénteken oviban, mert fájt a füle, így ketten játszottunk itthon. 

Mostanában egyik kedvence Hófehérke és a hét törpe meséje. Ezt meséltem neki hazafelé az úton, aztán itthon kérte, hogy játszuk is el. Én voltam természetesen Hófehérke, ő alakította a gonosz boszorkányt és a törpéket, de még a deli herceget is. Nagyon aranyos volt. Mikor a gonosz mostohámként elzavart, és én megkérdeztem sírós hangon, hogy hová is mehetnék, akkor elmondta, hogy itt-ott jobbra kell fordulni, a rókaszobornál pedig balra (milyen rókaszobor? - errő bővebb felvilágosítással nem szolgált) és odaérsz a tisztásra a törpék házához. Szóval elég könnyen odataláltam, végigjátszottam a szerepem, majd mikor a gonosz boszorkány öregasszony képében kellett, hogy megjelenjen, akkor Ábel úgy döntött, hogy a legöregebb törp itthon marad velem, nehogy elfelejtsem, hogy nem szabad szóbaállnom senkivel.

Egyszerűen imádnivaló volt. Láttam rajta, hogy küzd benne az, hogy a történetet számomra kíméletesebbé tegye, ill. hogy azért hű maradjon a meséhez. 

A kard elkészülte után azt játszottuk, hogy én vagyok a királylány, akit elrabolt a sárkány, meg persze a sárkány is én voltam, ő meg most kizárólag a hős lovagot játszotta. Háromszor úgy elverte a sárkányt, hogy az visítva menekült, és közben a papírhusáng által okozott sebeit nyalogatta. Nagyon elpáholt, azt meg kell hagyni. Olyan vehemenciával küzdött, amit amúgy nem láttam rajta más játék során, csak ilyen küzdelmes-bírkózós játékokban. Iszonyúan motiválja, hogy neki kell a legerősebbnek lenni. Mindenben első akar lenni és nagyon fusztrálja, ha nem úgy alakul. Szerintem ezzel lesz még bajunk.

A kardot nagyon szerette, másnap, 6:30-kor, mikor jött lefelé a lépcsőn, már az oldalára volt kötve (mert persze azt is meg kellett oldani: egy gumit kötöttem a derekára és ebbe dugta bele a kardot).

Mióta ilyen szép színesek a kockái, bonyolult statikájú épületeket és tornyokat épít, amit semmi áron nem szabad arrébb mozdítani, így napokig kerülgetjük a nappali padlóján az építményeit. De nem bánjuk, mert eddig az építés egy kicsit sem érdekelte, örülünk, hogy most rákapott az ízére.

Nemrég az IKEÁ-ból tértünk haza két családtaggal. Bolhával és Tejföllel. Azóta minden este a rituálé részei.  Ha a cicát felhúzom a kezemre, Áron úgy dédelgeti, ölébe veszi, beszél hozzá, mint egy igazi cicához. Bolha meg igazi karakter, tényleg aranyos és Ábel hálótársa lett. Egy pár napig mindenhova velünk jöttek: sétálni a parkba, ahol Bolha kiszagolta a mókusok nyomait, Tejföl meg felmászott a fára, ahonnan nem tudott lejönni (Farkasapa előadásában) és tettek egy nagy túrát velünk az Ingó Kövekhez, Sukoróra, ahol az őszi erdő és a finom levegő áldásos hatásait velünk együtt élvezték, igaz, akkor csak a hátizsákból kikandikálva.

Képek később, mert most nem találom őket.

Itt épp Farkasapa azt mondja, hogy ha le merem fényképezni és felrakom a blogra, akkor nagyon kikapok, de mint látható, nem félek. 

Az alábbi képek a mikulásos szerepjáték keretében készültek. Vasárnap egy barátnőmnél voltunk néhány másik családdal együtt, hogy személyesen is találkozzanak a gyerekek a Mikulással. Ez a barátnőm minden évben megoldja, hogy hozzájuk személyesen is eljöjjön. Szerez ruhát, botot, embert - mindig. Nagyon várták már a fiuk. Áron annyira elemében volt, mikor megjött a Mikulás, hogy nem győztük csendesíteni, hogy a Mikulás is szóhoz jusson. Bemutatta neki a gyerekeket, magát, aztán folyt belőle a szó. Mi pukkadoztunk a nevetéstől, mert nagyon aranyos volt. Azt hittük, tartani fog tőle kicsit, de nem, sőt..

Aztán hétközben otthon elismételtük a Mikulás szerepét a képen látható eszközök segítségével. Nagyon élvezték a fiuk. 

Lilakáposzta fasírt kilófaló liszttel

A Nosalty-n találtam Receptműves oldalán ezt a vöröskáposzta-fasírt receptet. Érdekesnek tűnt és pont volt egy két hete a hűtőben aszalódó fej vöröskáposztám. Azt tudtam, hogy a fiukra nem számíthatok az elfogyasztása kapcsán, de azért megpróbálkoztam vele, sose tudni mire támad gusztusuk.

Hozzávalók:
egy fej vöröskáposzta
2 gerezd fokhagyma
1 tojás
1mokkáskanál őrölt kömény
6 szem tört borókabogyó
annyi Szoó Judit féle kilófaló liszt, amennyit felvesz, hogy szépen gyúrható legyen és összeálló a massza
tört bors
só
zsemlemorzsa (Update-t használtam)
olaj a sütéshez

Megtisztítottam a káposztát a meglehetősen fonnyadt külső leveleitől. Megmostam, lereszeltem és besóztam. Egy órát állni hagytam, utána kiszorítottam és hozzáütöttem a tojást. A borókabogyót megtörtem a mozsárban, a káposzta közé szórtam, hozzáadtam a többi fűszert, a fokhagymát is hozzá reszeltem és elkezdtem összegyúrni. Nekem nem lett sok káposzta a kiszorítás után, kisebb fejből készítettem, így kb. két evőkanál liszt kellett hozzá. Nekem be van keverve Szoó Judit receptje alapján a kilófaló liszt, csak ritkán tudom használni, mert állandóan gluténmentesen készítem az ételeket.  Csak azt nem, amit tudom, hogy Ábel úgysem enne meg. Amire kis esély van, hogy megkóstolja, azt már gluténmentesen igyekszem elkészíteni. Zsemlemorzsába forgattam és olajban kisütöttem. Nem túl forró, de igen meleg olajba tettem, arra gondolva, hogy a káposztának azért idő kell, míg megsül. A rostdús liszt miatt lehet este is enni szerintem, csak jobb lenne nem olajban sütni. Legközelebb megpróbálom sütőben, biztosan szárazabb lesz, de nem hiszen, hogy nem lenne finom.
Melegen nagyon finom volt, etette magát. A fűszerezés nagyon el volt találva, ezért is örültem az eredeti receptnek. Nekem kihűlve nem ízlett. Jobb meggyőződése ellenére Farkasapa is megkóstolta, aztán egymás után elfogyasztott legalább 5-6 fasírtot, sőt, Áron is evett kettőt. Hát így számítgassak előre...

Aszalt paradicsomos sajtkrém

Az aszalt paradicsomra egyszerűen rá vagyok kattanva. Bármilyen mennyiséget képes lennék megenni. Főleg úgy finom, hogy épp csak meg van aszalva és nincs rá olaj töltve. Eddig egy barátnőm látott el időnként egy-egy adaggal, amit szégyen, de azon nyomban felfaltam. Szerencsére a családban más nem rajong érte, így nem volt konkurenciám. 

A Tél Ízei szakácskönyvben már régen kinéztem egy diós-aszalt paradicsomos kencét, amit tulajdonképpen már többször elkészítettem, viszont nem volt időm lefotózni, mert pikk-pakk megettem. 

Szerintem jól variálható. Volt már, hogy sok dióval és füstölt sajttal készítettem, ez a mostani friss tehénsajt (vásárban vettem natúrt és fokhagymásat, mmm...) felhasználásával készült.

Hozzávalók:

5 dkg füstölt sajt

5 dkg fokhagymás sajt

5 dkg natúr tehén sajt

kb. 10 db aszalt paradicsom, olajban eltéve

egy kis löttyintés az olajból (nekem sima napraforgó olajban volt eltéve)

pár szem olajbogyó

5 dkg dió

ha nagyon sűrű, akkor kis tejföl

fokhagymapor

csili

Ezeket szépen simára turmixolom és tádám, készen van. Nagyon finom..Csuda jó volt tunkolgatni a kenyérrúddal, vagy szebb nevén grissinivel, amit sima kenyértésztából készítettem. 

Néhány napig eláll a hűtőben. A hozzávalók variálhatók, szerintem finom lehet kékpenészes sajttal, füstölt tofuval az igazi vegánoknak, és az arányok se kőbe vésettek.

Az eredeti recept miatt is és egyébként is érdemes megvenni a Tél Ízei szakácskönyvet, remek receptek vannak benne és csodaszép fotók. Aki a vegetáriánus étkezést preferálja, ne hagyja ki.

Sütőtökös minitorták

Kaptam  a helyi írószerbe gyönyörű süthető formákat, amik nagyon  megtetszettek. Rögtön arra gondoltam, milyen szépen fog mutatni majd az ovis karácsonyi jótékonysági vásárba sütött brownie-im ebben. 

Mivel picit puhábbnak képzeltem el a tésztáját, sütőtökkel dúsítottam. 

Nagyon finom lett szerintem, remélem azok szerint is, akik  megvásárolták. Talán mondanom sem kell, késő este fotóztam, mikor elkészült, úgyhogy ...

Hozzávalók:
30 dkg sütőtök püré (sütve)
3 tojás
egy csipet citromos só (vagy sima)

15 dkg cukor
2 evk juharszirup
vanília por, picike fahéj

100-150 g étcsoki (nálam Tibi)
1,5 dcl olaj


1//2 csomag sütőpor
3 dcl liszt
2 evk kakaó (holland)
10-15 dkg dió, darabosra vágva

A sütőtököt villával szétnyomkodom, hozzáadom a tojásokat, cukrot, juharszirupot, vaníliát és fahéjat, valamint a csipet sót és elkeverem a robotgéppel simára. Az olajat lassú lángon összeolvasztom a csokival és szépen beledolgozom a tojásos-tökös masszába. Mikor ismét szép sima, hozzáadom a korábban sütőporral és kakaóporral elkevert lisztet, majd mikor ezzel is elkevertem, a diót. Ha nincs több kisebb méretű formánk, akkor akkora tepsibe öntsük a masszát, hogy kb. 1,5-2 cm magasan álljon. Akkor biztosan átsül és megemelkedik.

Szerintem céklával is hasonló lehet, és cukkinivel is készítettem már csokis kenyeret, az is nagyon finom volt.

Gasztroajándék - fűszeres, diós kekszek

Azt tudtam, hogy az ovis vásárra sütni fogok, hiszen sokmindenhez nem értek, a kézügyességem se valami híres, ezért, hogy ne maradjak le túlságosan a többi odaadó szülő mögött, én ezt sütöttem, többek között.

Nagyon finomak voltak. Nekem a csokival és díszítéssel kicsit édesek, de köztudott, hogy minden sütibe kevés cukrot rakok. A dió miatt nagyon finom, a fahéj pedig közelíti a karácsonyi ízvilághoz.

Hozzávalók: 
15 dgk margarin
12 dkg barna cukor
30 dkg liszt
1 tojás
1 tk sütőpor
egy csipet citromos só (én sütibe mindig ezt használom)
1 csomag vaníliás cukor
1 tk őrölt fahéj
10 dkg darált dió

A margarint habosra keverem a cukorral és hozzáadom a tojást, azzal is szépen elkavarom.

A lisztet összekeverem a sütőporral, fahéjjal, vaníliás cukorral, csipet sóval és kanalanként a margarinos masszához adom.

Hozzáadom a diót és azzal is összekeverem. Ha túl ragacsos a massza, pici lisztet lehet még hozzá adni.

3 cm átmérőjű rúddá alakítom, fóliába tekerem (azzal alakítom ki a rúd formát) és 30 percre a mélyhűtőbe teszem. Lehet egy napot is a hűtőben, de akkor nem a mélyhűtőben, hanem egy éjszakát a normál hűtő részben legyen.

1 cm szélesen darabolom, sütőpapíros tepsibe teszem és 200 fokon sütöm amíg szépen barnul a széle. Nem szabad túl sokáig hagyni.

Finom, ropogós kekszek lesznek, és nagyon ízletesek.

A tetejére összeolvasztok 100 g csokit egy evk olajjal és rákenem, majd megszórom díszítő cukorral. Egy éjszakát hagyom dermedni a mázat. 

Lehet mogyoróval is készíteni.

Ausztrál zabpelyhes keksz

Anzac-nak is hallottam már emlegetni. Sok változata ismert, mivel én ezt a receptet egy kedves barátnőmtől kaptam, évekkel ezelőtt és nagyon sokszor elkészítettem már, nem próbáltam ki más változatát. Állítólag a katonáknak készítették, sokáig eltartható és energiadús. Szerintem még karácsonyra is el lehet készíteni, egészséges, a gyerekek is örömmel falatozzák. Nagyon sok lesz egy adagból, gyerekzsúrra is kiváló nassolnivaló.

Itt az eredeti recept van, sokféleképpen variálható (szoktam is), és kevesebből is el lehet készíteni:

Hozzávalók:

300 g vaj/margarin

6 evk méz

2 bögre liszt

1 bögre cukor

2 bögre kókuszereszelék

1 bögre mazsola

1 bögre dió

2 bögre zabpehely

4 kk szódabikarbóna
1 kk fahéj

Ezen kívül: csoki, kakaó, vagy bármilyen más aszalt gyümölcs.

A vajat felmelegítjük a mézzel és a cukorral. Mikor megolvadt, beleöntjük a korábban 3 evk langyos vízben feloldott szódabikarbónát. Érdemes várni kicsit, míg kihűl, mert nagyon tud pezsegni.

A száraz hozzávalókat összekeverjük és ráöntjük a vajas-mézes keveréket. Jól összegyúrjuk. Én kis golyókat szoktam belőlük formálni, majd a két tenyerem között ellapogatom, és sütőpapríros tepsire rakosgatom. Ha nem áll össze, kis langyos vízzel segítek. Rengeteg lesz belőle. Vigyázni kell, hogy ne égjen meg, ezért 160C-on sütöm úgy 20 percig.

Muhallebi - krémes rizspuding (gluténmentes étel)

Sok fejtörést okozott nekem, hogy a tejbedarát nem tudom igazán jól helyettesíteni a gluténmentes diétában. Van olyan, hogy rizsdara, de annak egyáltalán nem olyan az állaga mint a tejbegríznek. Pedig az köztudottan finom gyerekcsemege.
Fűszeres Eszternél olvastam nemrég az 1000 Ft-ból főzős bejegyzésében ezt a receptet, ami igazából CHILI & VANILIA receptje. Ehhez minden volt otthon, így vasárnap, mikor délután állandóan nyitogatja az ember lányának családja a hűtőt és a vizslatják a szekrények polcait, némi finomság után kutatva, elkészítettem, hogy ne hiába kutatkodjanak (ahogy az dukál vasárnaphoz, sütit is sütöttem, de azt már addigra mind felfalták). Végül Farkasapának nem jutott, de hát neki meg kell lenni gyerekcsemege nélkül.

Hozzávalók:
1 l tej
7 dkg rizsliszt
2 kanál porcukor
pici citromos só
1 mk vanília kivonat
(az eredeti recept narancslikőrt írt, vagy rózsavizet - nálunk az pont most nem volt itthon)

2, 5 dcl tejjel kikeverem a riszlisztet, a többi tejet, a pici sóval odateszem forrni. Mikor felfort, kissebbre vettem a lángot alatta és belekevertem a riszlisztes masszát. Alaposan elkeverem és kevergetve főztem míg besűrűsödött. Mikor már sűrű volt hozzátettem az ízesítőket: cukor, vanília. Az állaga leginkább a tejbegrízére hasonlít, de krémesebb. Először azt gondoltam, kevés lesz a riszliszt ilyen mennyiségű tejhez, de nem, szépen besűrűsödött a főzés végére. El tudom képzelni mindenfélével, reszelt csokival, mogyoróval, gyümölccsel, citrom ízzesítéssel, lekvárral. Mi kakaószórással ettük, mert az én gyerekeim igazi magyar gyerekek és nem ismerik az ottomán konyha hagyományait, nem reklamáltak, hogy nem narancsvirágvízzel vagy rózsavízzel ízesítettem.

Kukoricaropogós (gluténmentes)

Néha szükség van nagyon gyorsan készülő vacsorákra. Ennek jegyében született ez a kukoricaropogós. Nemrég a padláson jártam és előbányásztam egy dossziét, amiben olyan receptjeim voltak, amiket még gyerektelen koromban gyűjtögettem. Érdekes volt átolvasni őket, mert az akkori ízlésemet tükrözik. Ezt a receptet is azok közül választottam. Egyébként átnézve a recepteket csak nagyon keveset tartottam meg, a legtöbbet kiszórtam, mint mostanában számomra hasznavehetetlent. Vagy azért, mert pontatlan, vagy azért, mert már egy sokkal jobb variációjára szert tettem az idők során. 

Hozzávalók:
egy konzervnyi főtt kukorica
(én fagyasztottat használtam, felolvasztottam mikróban egy kis tálkányit)
50-100 g reszelt sajt
1 hámozott, reszelt alma
2 tojás
3-4 evk gluténmentes liszt (Schar mix C)
só, fehérbors
kevés csili pehely

A tojást elhabarom, beleszórom a reszlet holmikat, majd a kukoricát, a lisztet, fűszereket és szépen összekeverem. Forró olajba egy -egy evőkanálnyi masszát teszek és mindkét oldalát megsütöm.
Az olajban sütés miatt szerintem elég kalóriadús vacsora és szénhidrát is van benne bővel, de nagyon finom lett. Az almát először nem akartam beletenni, de végül tartottam magam a recepthez és nem bántam meg, mert nagyon finom volt vele. Lehetne zablisztel, vagy kilófaló liszttel is készíteni, akkor a rosttatartalma jobb lenne.

Babapiskóta gluténmentesen

A legutóbbi Nők Lapja Konyha (novemberi) magazinban találtam erre a babapiskóta receptre. Mivel nálunk mindent gluténmentesben kell elkészíteni, így ez is az lett. Szerencsére működött a recept gluténmentes Schar liszttel is és nagyon finom lett. El lehetne használni tiramisuhoz, vagy egyéb finomság készítésére, de egy szempillantás alatt elfogyott. Azért van vele macera, nekem ez a habzsákból kinyomós történet mindig gázos, utálom, hogy tiszta kulimász leszek, és utána még fél óráig suvickolok, hogy mindent tökéletesen elmossak. Néha - néha megéri.

Hozzávalók:
3 tojás
9 dkg liszt
9 dkg cukor
kevés porcukor a szóráshoz

A tojás sárgákat kikavarjuk a fele cukorral, a fehérjét habbá verjük a másik fele adag cukorral. A kettőt óvatosan összekeverjük, rászitáljuk a lisztet és finoman belekavarjuk. Habzsákba töltjük és piskóta formákat nyomunk a sütőpapírral kibélelt tepsire. Megszórjuk porcukorral és mehet sütőbe 180 fokra, amíg szép barnásak lesznek. Figyelni kell rá, hamar sül.
Nagyon finomak, igazi házi babapiskóta feeling.

A gagyizó

A falunk határában van egy lerakat, ahol sérült dobozos termékeket lehet venni. Mostanában nagyon odaszoktam. Minden össze-vissza van halmozva, úgy kell túrkálni a holmik között és néha igazi kincsekre lehet lelni. Itt vettem az alábbi nagyon hasznos dolgokat is, de még ezen kívül jónéhány sütőformát, amiket lusta voltam lefényképezni. Sajnos Farkasapa egyre rosszallóbban nézi a vásárlásaimat, pedig csupa praktikus és hasznos holmit hoztam onnan. Már előre retteg szerintem, mivel állítok haza, mikor tudja, hogy itthon vagyok, és sejti, hogy ellátogatok a gagyizómba.

 Íme a hírhedt sütipuska - 1500 Ft-ért vesztegették.

 Ebben a formában sütöm újabban a bagetteket Ábelnek, mert a korábbi muffinformában sütött zsömléket az óvónénik következetesen sütinek hívták, pedig én zsömlének szántam. Ezt legalább nem lehet süteménynek nézni. A szilikonnal semmi gond nincs, nagyon jól sül benne a kenyérke. - 1000 Ft.

A kisebbik kenyérforma 15 cm-s, igazából gyerek főzőcskéhez készült, de nekem azért tetszik nagyon, mert néha Ábelnek reggelire tudok benne készíteni mini kalácsot (sokszor van az oviba reggelire, briós, kalács, vagy valami édes tészta), ami nem szárad ki mire megeszi. A másikat is itt vettem, kisebb, mint a családi kenyérforma, ezért szeretem.- 500 Ft

 Szilikonos nyújtólap, sokat használom, jelenleg gluténmentes. Jó lenne egyet venni még, amit magunknak is használhatnék. 1500 Ft.

Szilikonos sütőlap - 500 Ft - ez annyira nem jó, mert néha meghajlik a süti alatt, ezért elformátlanodnak időnként a kekszeim, viszont praktikus, mert sokszor ne is kell elővennem a nagy nyújtólapot, elég ha ezt a kicsit használom.

 A szépséges mini kuglóf sütőt is itt vettem 1300 Ft-ért

Ihletett kreatívkodás

Minimális idő jut mostanában arra, hogy együtt alkossunk a gyerekekkel. Ha időnk lenne is rá, nem mindig kaphatóak ilyesmire, van, hogy mire mindent kipakolok otthagynak és elmennek autózni. Én örülök, ha egyedül dolgozgathatok, de az igazi az lenne, ha ez nekik is örömet okozna. 

Mostanában Kifli és Levendula blogján nagyon sok jó öttletet találtam. De még ha nem is koppintom le egy az egyben az ötleteit, valahogy fellelkesülök és neki-neki látok valamit megvalósítani a fejemben lévő tervekből. Már az is nagy dolog, hogy a blog olvasása közben elhatároztam, hogy veszek itthonra akrilfestéket, ezt sikerült is abszolválnom Martonvásáron, és már semmi nem állhatta utamat, hacsak a saját kézügyetlenségem nem.

Az alábbi leharcolt muffinsütő átalakítását a férjem - hazaérkezvén Mesztegnyőről a fiukkal- elnéző mosollyal nézegette és látszott, hogy magában konstatálta, milyen hülyeségek fabrikálásra fordítottam a drága időt. 

A férjem által csak "gagyizónak" emlegetett boltban vettem bele szines, nagyobbacska mécseseket és már mehetett is a karácsonyi ráhangolódás. A fiuk sajnos, alig hogy meggyújtom a gyertyákat, kérdezgetni kezdik, hogy mikor fújhatják már el, úgyhogy sokáig nem élveztem a fényüket, de majd karácsony közeledtével egyre többször megyújtjuk őket, remélem. 

A kockák, amik natúr színűek voltak, szinesek lettek az új akrilfestékek és az én buzgalmam jóvoltából. Úgy akartam rajzolni rájuk (amit sajnos köztudottan nem tudok), hogy lehessen belől várost építeni. Ábel nagyon-nagyon sokat játszott vele, a képen látható építményt is ő hozta össze, teljesen egyedül.

A rakétákat csak úgy elképzeltem, aztán, mivel az ezüst színű akrilfesték már úgyis használatban volt, megpróbáltam elkészíteni. Kellett hozzá egy hosszabb (csomagoló papír volt rajta régen) keményebb papírguriga, kartonpapír- ebből készültek a támasztói, és egy keményebb papírból kivágott kúp, meg ragasztó. Jó, tudom, hogy nem egy csoda, de tetszett a fiuknak és nekem ez a fontos. Sajnos nem örök darabok, és mivel a fiuk úgy játszanak vele, hogy dobálják (szerintük reptetik) a szoba egyik végéből a másikba.

Tejesdobozokból készítettem egy garázst is Ábelnek a trabantjai (legféltettebb kincsei) számára. Arról nincs kép, de nem is lett hú de szép, mivel a festék elég csíkosan vonta be a dobozokat. Háromszor festettem át, mire egyáltalán lett színe, pedig lealapoztam először fehérrel. Három emeletet készítettem, fektetve egymáshoz ragasztottam, a kimosott, levágott tejesdobozokat. Jó erős ragasztó kell hozzá és sok idő, mert mindennek meg kell előbb száradni.

Nagy kedvem lenne együtt kreatívkodni másokkal. Az óvodába is kellene vinni a karácsonyi vásárra magunk gyártotta kincseket. Vannak ötleteim, terveim, sőt, a tavalyi évvel ellentétben már adventi naptár tervem is van de csak reménykedni tudok benne, hogy lesz is időm és energiá megvalósítani.

Gluténmentes kruplis párnák

Néha kétségbeejtően üres hűtő fogad este, és elkeseredek, mert tudom, hogy leves-főételt és desszertet kell főznöm két óra alatt másnapra, Ábelnek az oviba. Ilyenkor aztán minden kreatív energiámra szükségem van. Tegnap is ez volt a helyzet. Találtam a hűtőben egy lejárt juhtúrót, megkóstoltam, semmi baja nem volt, némi tejfölt és főtt krumlit (előző napi rakott krumpliból maradt meg, amit vihetett volna a gyerek másnap is, de sajnos nem eszi meg).

Készítettem juhtúrós - krupligombóc levest. Kis fokhagymás rántást (gluténmentes liszttel készült) felöntöttem húslevessel, majd mikor felforrt, belekavartam 3 dcl juhtúróval elkavart tejfölt. Felfőztem és beledobáltam a krumpligombócokat (ennek a tésztája ugyanaz, mint a krumplis párnáé - egy tésztát készítettem, és sütés előtt egy keveset félretettem gombócnak).

Főételnek készítettem krumplis párnákat, amit én édesen képzeltem el nekik, de Farkasapa hozott egy libacombot még este, amit meg is sütött az éjaszaka folyamán, így reggel köretként vitte a gyerek a fentebbi krumplis párnákat.

Hozzávalók:

• 5 db közepes héjában főtt krupli
• 2 tojás
• annyi gluténmentes liszt (nálam Schar Farina) amennyit felvesz
• 5 g Liga margarin, olvasztva
• só, bors

A kruplit kis reszelőn lereszelem, majd belütöm a tojást, beleszórok annyi lisztet, amennyit gondolok, sózom, borsozom és belöntöm az olvasztott margarint. Gyúrom és lisztezem addig, amíg nem ragacsos, egynemű tésztát kapok. 

Kinyújtom fél centi vastagra, rombuszokat vágok belőle és forró olajban kisütöm. Finom tejföllel, lekvárral, porcukorral és remélem libacombbal is. 

A fiuk fejenként még melegen 5-5 db-ot tüntettek el sósan, majd néhányat még édesen, nagyon bejött nekik.

Igazi gyors étel ínséges időszakra.

A libacomb nagyon jól nézett ki. Mielőtt este 9:30-kor a sütőbe rakta volna, Farkasapa megmutatta nekem is. Vajdarabokkal, jónéhány cikk fokhagymával, friss kakukfűvel sütöttel lefedve, majd szabadon nagyon sokáig.