2010. január 15., péntek

Egy nap krónikája

Nyöszörgés, már jövök kifelé az álomból, ordítás, ugrom, telefon: 4.50. Szaladok. Kapom a vizes üveget a gyerek ágya mellől, tömöm a szájába félig vakon, mert alig bírom kinyitni a szemem. Iszik, játszócumi be, kiosonok. Visszafekszem, hason elhelyezkedem, lassan merülök vissza az alvásba. Nyöszörgés, ordítás, szaladok, közben kérdezem félhangosan, most akkor már éhes? Hát igen. Cumisüveg kihoz, mikróba melegít, sötétben belemer a tápszer (fele mellé, hány kanálnál is tartottam?). Ezerrel ráz, mert marha sűrű és idegesíti a bébit, ha nem jön. Elégedett cumizás, oké, mindjárt alhatsz. Büfi, fektet. Visszafekszem, elhelyezkedem, merülök, eszembe jut egy kényes téma, konfliktus, kipattan a szemem. Lejövök, férjet boldogítom, aki még aludt volna, de úgyse lehet neki, hát kirugdosom. Na jó, hozok kávét, legalább együtt kávézunk. Gyerek (kisebbik) fenn prüntyög, kiabál, szórakoztatja magát, röhörészik. Felmegyek, lehozom, ekkor még csak 5.30 van, legalább nem ébreszti fel a nagyot. 6.30-ig szórakoztatom, aranyos, nevetős, örül, hogy hancúrozhat velünk. A kávét követeli, a kenyeremre pályázik, igyekszik kiborítani, amit lehet, de mindegy, már edzettek vagyunk, felváltva kortyolunk, a másik védi a környéket és szórakoztatja a gyereket. Fél hétkor elmegy a férj, gyerek aludni. Végre le tudok ülni a géphez. Dolgozom intenzíven fél órát-egyet. Közben eltervezem a mai menüt, mit kell elintézni, bepakol a mosogatógép, elindít. Ábel ébred, csoszog a folyósón. Meglátnak, örülnek, a kicsi se akar már az ágyában maradni, mindegy, ma doki a program, jobb is, hogy így van. Nagy lehoz, kicsi fenn hagy, egyfolytában zsörtölődik, nagy tejez, átpelusoz. Befejez, vissza fel. Kicsi is kivesz, hálózsák le, alig bírja kivárni, fut-szalad. Nagyot közben öltöztet sétához, készséges, segítőkész. Kicsi közben kipakol a hálószobai szekrényeinkből, átmegyek, minden cucc össze-vissza a földön. Imádlak! Kicsi felöltöztet sétához (body, harisnya, pulcsi, plusz zokni). Nagy közben az ágyában hancúrozik. Én is felöltözök, dezodor elfelejt, gyerekszobában éktelen bűz. Ki kakilt be, senki nem jelentkezik, szagminta, a nagy. Na, minden le (nadrág, harsinya, pelus) Közben kicsi jön matatni, elhajt, inkább a hálószoba, még egy szekrénynek annyi. A száraz, hajtogatásra váró ruhák az ágyon, annak is neki kell állni, már három napja vár a sorára, alig bírok lefeküdni este. Minden ok. Lejövünk, barátnőnek kéne CD, nincs időm megkeresni. Indulás a dokihoz. Áron üvölt, utálja a sapkát, tépi, Ábel már felöltözve a folyósón flangál, üvöltözik. Áron babakocsiba, húzom a cipőm, kabát, hopp pisilni kell. Ajtó becsuk, gyerek üvölt kint, "Mindjárt kész van anya, ne ordítsatok!" Kint hűvös, hála Istennek már úton vagyunk. "Ábel sietnünk kell, mert a doktornénihez megyünk"" Igen, ott az a víztorony" Áron ne ordíts, te most nem jöhetsz ki, nem bírlak el. Ábel, erre, fogd meg a kezem. Igen, a csúnya bácsik itthagyták a csövet, igen, koszos és büdös. Gyere már, ne lépj bele a pocsolyába, na jó a kicsibe beleléphetsz, a nagyot kerüld ki. Ez nagy. Ez kicsi, nem az nagy. Nézd csak, lehet hogy ott vannak Lamóék! Érjünk oda gyorsan! Hát, nem Lamóék, de mindjárt látjuk a kamionokat. Nem, most a kutyuskát nem nézzük meg oldalt, mert sietünk, tudod, a doktornéni vár. Igen, az egy tartályos kamion. Most nem megyünk a zöldségesbe, mennünk kell, majd visszafelé. Igen, majd kiflit is veszünk, túró rudit is és pudingot is, de majd csak visszafelé. Odanézz, arra fára mennyi veréb szállt, lehet, hogy ott tartnak valami megbeszélést. Miről? Hát hogy hol találnak eleséget, elmesélik egymásnak. Tudod milyen épület ez? Igen, az ovi. Majd iskolába is mész, de előbb oviba. Nagyon jó lesz. Kati és Zsigi is jönnek majd, sokat lehet játszani egész nap és tanultok új mondókákat. Megmutatod Áronnak a nyuszikat? Oké, jé, egy malac, pedig itt nyuszik szoktak lenni. Szia Malac! Jól vagy? Áron, mit mond a malac? Röf - röf - röf. Igen, nagyon ügyes vagy Ábel, tényleg így csinál. De vicces! Milyen malackát ismerünk? Mazsola? Igen, de Tádé tengeri malac, nem ilyen, csak Mazsola ilyen. Ő is szeret túrkálni. Igen, cica. Áron, nézd, ott egy cica. Hogy csinál a cica:? Miáú-miáú. Sziasztok cicák, mi megyünk.
Doktornőnél esnek ki az ajtón. Levetkőztet mindkettő, rajtam még kabát, sapka, én is megszabadulok a gönceimtől, a váróban 10 szülő - 10 gyerek és még jönnek folyamatosan, ezer fok. Izzadok a kötött pulcsimban, amit most látom, hogy fordítva vettem fel. Mindegy, most nem tudok kimenni a mosdóba, megfordítani, le van tojva. A gatyámon három fehér folt, mintha sütimaradék lenne. Igaz, elfelejtettem otthon tükörbe nézni, mielőtt elindultunk, most már bánom, milyen lehet a fejem? Egyik gyerek teljes tüdőből ráköhög Ábelre, na, ezt visszük, akármi is. Jó sokat várunk, el is fáradok. Mielőtt bemegyünk lefertőtlenítem a kezüket a mindig nálam lévő száraz fertőtlenítővel, hátha kevesebb kórságot viszünk haza. Mikor kijövünk mégegyszer. Doktornő szuper aranyos, Áron kapaszkodik belém ezerrel, valahogy leszakítom és a doktornő ölébe taszítom, mert le kell vetkőztetnem Ábelt. Ő is ordít, magyarázok ezerrel, a doktornő szintén. Az Anna, Peti mese kapcsán megnyugszik, de csak addig, míg hallgatja, mikor a füle kerül sorra, ismét ordítás. Mindeközben Áron a lábamba kapaszkodva áll és néz kétségbeesetten, néha nekilát bömbölni. Alig hallom, hogy mit mond a doktornő a kezelésről (éjjel sokszor köhög Ábel, úgy, hogy nincs akut betegsége, egészségügyis anya izgul). Áron következik, addigra Ábel elmélyülten figyeli a halakat (szép az akvárium, tényleg) és fellváltva kekszért könyörög. Áron üvölt, már nem is nyugtatom, rá nem hat Anna és Peti mese. Igyekszem túllenni rajta, szerencsére semmi gond. Receptek a kezeben, táska a vállamon, Áron a karomon és fogom Ábel kezét kifelé. Ábel köszönjél! A felöltöztetés rémálom, szól a telefonom, most nem tudom elintézni. Végre kint. Ábel, megyünk a boltba. Ne menj ki előre a kapun! Én megyek elől! Veszek kiflit, nem ropit és kekszet nem, mert keksz van otthon. Vizet nem hoztunk, majd veszünk valamit. Bolt. Tényleg, nagyon helyes plüsállatok, milyen nagy. Igen, ez a bolté, nem visszük haza, nincs pénzünk rá. Veszünk: tejet, pudingot, kenyeret, kiflit, Fele Ároné!. Mehetünk. Telefon, nem hoznál cigit? Ok. Vissza. Boltokba be, boltokból ki. Kell néhány dolog. Hú a posta is lenne még, nem most már ahhoz tényleg nincs kedvem. Gyere Ábel, most már tényleg haza megyünk. Még a zöldségesbe be kell menni és Bogihoz, de utána megyünk haza. Telefon, férjjel. Lejelentkezünk a doki után. Semmi újság, minden rendben 'hál Istennek. Mit főzzek? Káposztás tészta jó? Ok, de a krumpli nem túl jó, édeskés és szétfő. Keverjem a száraz babot zsengével, egy levesen belül. Jól van na, ne ordíts, csak nem hallok jól, jönnek-mennek az autók. Ábel, várj meg! Ne menj közel, kutya! Nincs kedvem száraz babot venni, majd meglátom, akkor mit főzök. Ok. Majd meglátom, nem, nem maradtunk semmiben.
Zöldséges. Mi is kell ahhoz a recepthez? Tejszínes, karalábés pulykaragú. Hát remélem más nem. Kiflit most nem veszünk, a másik is itt van a kocsiban. Áron ne ordíts kérlek, mindját alhatsz! Bogi, nem tudom bemenjünk-e, mert Áron elég fáradt, Ábel várj, nem biztos, hogy maradunk! Jó, de vedd le a cipődet. Játék, fárasztás. Haza. Áron üvölt mikor beérünk a lépcsőházba és végig, míg én levetkőzöm és Ábelt leöltöztetem. Fáradt és éhes. Puding Ábelnek, joghurt Áronnak. Dél van. Alvás! Áron hányt a tejivás után, nála ez gyakori. Teljes gúnyacsere, ismét lefektet. Csend, néha mocorgás. 13. 30 ordítás. Ábel épp mászik vissza az ágyába, egyértelmű, hogy nem is aludt, Áront is felébresztette. Áron ordít. Otthagyom, Ábelnek ráverek a fenekére és leszidom, amiért felébresztette, lehozom. Felhívom Krisztiánt, panaszkodok, most hogy fogok dolgozni, ha ébren van Ábel, és ordít Áron és hogy főzzek? Végül Ábellel mesét nézünk, kicsit dolgozok. Átgyúrom a főzési tervet, rájövök, hogy el kell menni délután is a boltba. 15.30 Áron ébred, öltözés, evés, indulás. Jó kis séta, Áron a hátamon, Ábel gyalog, hozza a bevásárló kocsiját, csörög-zörög. Szúrós hideg van, a sapkám ottfelejtettem Bogiéknál. Hozunk mindent. Áron etetőszékbe, főzök. Tepsis palacsinta, fasírt, paradicsomos káposzta. Ez lett a menü. A palacsinta kész, mire férj megjön, 18.00, megeszi, plusz két kiflit is, abból amit hozott, főételt már nem kér. Játék, fasírtsütés, kergetjük a gyerekeket, áttúrjuk a kukászacskót, mert néhány játékot már így is látok, hogy benne van (sajnos sok minden eltúnt a napokban, valószínű Áron szortírozza a holmikat, ami neki nem jön be, egyszerűen kidobja. Pl. a céges mobilom). Ábel küzd valami duplós autóval. Hisztizik. Segítek Ábel mindjárt! Egy pillanat! Áron, hagyd a kukát! Apja ráver a kezére. Ordít és szalad hozzám. Én mondtam, kicsim. Apjuk újságot olvas, én mosogatok, gyerekek gyepálják egymást, ill. Ábel Áront. Apja feldühödik, kiabál. Ok, nincs baj Ábel, csak ne verd Áront! Ne sírjál, semmi baj, tudom, hogy nem akartad. Menj, békülj ki apával is! Még egy óra így zaljik. Bab, vigyük már őket fürdeni! Megőszülök már tőlük!
Csend, blogírás, horkolás.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...